Kedves Péter , sokáig gondolkodtam hogy irjak, hozzászoljak a lent írottakhoz.Gondolkodásom ok aki ebbe a vitába bele száll önmagát is dekralálja arra a szintre , amilyen szinten a vita szellemi szintje folyik.Írásomnak oka maga a csalódottság, mely az itt folyó vita, valamint a harmónikáról és a harmonikásokról kialakult misztikussan pozitiv képből fakad.
Ugy gondolom Péter hogy az ön tevékenysége igen is értékelésre méltó ugyanakkor talán sok harmonikás javára is szolgál.Viszont azt figyelembe kell venni hogy maga túl jót szeretne az magyarországi harmonikásoknak.Utánna néztem a munkásságank és kijelenthetem ezek a rendezvények nem csak egy magyar harmonikás társadalom számára túl kvalifikáltak hanem egy zongoristák számára is vagy gitárosok számára is azok.Hiszen nincs olyan bázis réteg akik számára ez szolna. Péter maga túl jót szeretne de közben nem veszi észre hogy nincs kinek oda adni a túl jót. Mivel a magyar harmonikás élet lényegessen szinvonalában és mennyiségében valamint nem utolsó sorban anyagi lehetőségében bekorlátozott.Ezek a rendezvények megánák a helyüket sikerrel nagyobb multú harmonikás környezetben.Ugyan akkor adjanak az istennek hálát azok a zeneszerető emberek és harmonikások akik ezekben az évtizedekben élnek.Ugyan is magyarországnak ezen a területen két nagy zsenije van, persze ezt nem én fogalmaztam meg csak egyet értek én is vele...ezt tudomásul kell venni. Tehát örüljetek hogy van egy Orosz Zoltán és van egy Schmidt Attila. Zoltán a harmonika ördöge a maga tökéjre fejlesztett előadásmódjával és technikájával.Ami igazolja élő felvételeken nem található olyan előadó művész aki ilyen feszes kidolgozott meghatározott zenei struktúrában előadná műsorát.A másik ilyen emberke Attila aki korának egyik legnagyobb zenei gondolkodója.Ezt viszont szintén nem kell taglalni hiszen a második ZENEI MONDAT után a hozzáértők számára lecsapódik hogy micsoda zenei fordulatokat produkál a hengszeren.Gondolom ezzel ön is egyet ért Péter!!! E két talentummal egy-egy nagy baj van. Orosz Zoltán-nal az hogy ezelött 20 évvel nem költözött Francia országba hogy minden magyar számára elhozza dicsőséget.Mert magyar csak külföldön dicsőülhet meg. Schmidt Attilával a baj az hogy még nem halt meg és nem telt el 30-40 év hogy a zenei gondolkodás utolérje és felfedeze.Összegezve inkább örülni kéne nektek hogy két ilyen zseni van egyszerre egyidőben ebben a kis országban.Inkább össze tartásra buzdittanék mindenkit és szakmai kérdésekben ne barátjától kérjen tanácsot hanem szakembertől!!! Péter önt arra kérem ne vegyen többet részt ilyen vitákban kérem ne rombolja szét bennem azt a pozitiv képet amit én kialakitottam a harmonika világáról és szeretetéről.Ugyan akkor kiváncsi lennék véleményére a fentiekben elhangzott állitásokkal kapcsolatban. Üdvözlet: Israelből